ESTERHAZY Marcell - Hongrie
1977, Budapest
Vit et travaille à Budapest
Etudes:
Hungarian University of Fine Arts, Budapest
http://www.esterhazymarcell.net/
Présentation de l'artiste
On voit deux machines à écrire. Les deux objets fonctionnent comme deux portraits. Présentées dans un environnement stérile, Hermes et Erika – comme les fleurs de Karl Blossfeldt – semblent divorcés de leur milieu naturel. Aucun détail pour nous distraire, le fond est neutre, les formes sont bien accentuées, l’image est nette. Pas de bureau ou de fauteuil ; le papier, le cliquetis des touches, l’odeur de l’encre et les lettres sur le point d’apparaître sur le papier sont absents. À la lisière du micro et du macro, nous cherchons des signes de vie, le contact d’une main, les traces d’usage de ces objets inanimés. Le fils, Marcell Esterházy, examine la situation puis nous la présente : « Hermes, la machine à écrire de mon grand-père », « Erika, la machine à écrire de mon père ». Le récit est au niveau micro, le contexte au niveau macro. Le récit est d’Europe de l’Est : sur l’une de ces machines, des traductions et des rapports ont été rédigés pour la police politique de l’époque de Kádár, tandis que l’autre machine à écrire a servi à l’un des plus grands écrivains du post-modernisme hongrois.
Pères et fils. Marcell Esterházy, observateur participant, souligne des aspects qui pourraient sembler hors de propos. Il exproprie, accentue et exagère certains détails, comme dans Untitled où il reproduit avec des néons le portrait au crayon esquissé par Péter Esterházy de son père à lui, transformant ainsi le banal en extraordinaire.
Marcell Esterházy tisse un récit personnel sur les pères et les fils. Dans ses œuvres, le souvenir et l’affrontement du passé trouvent leur pertinence dans les événements et les expériences présentes, incitant le spectateur à s’interroger sur les liens intimes et le quotidien. Si l’on devait décrire le travail d’Esterházy en quelques mots-clés, présent, souvenir, famille, rencontre des générations et relations en feraient certainement partie.
Judit Gellér
Két írógépet láthatunk. A két tárgy két portréként funkcionál. Hermes és Erika – akár Karl Blossfeldt virágai –, kiszakítva természetes helyzetükből, steril környezetben jelennek meg. Nincsenek zavaró részletek, semleges a háttér, hangsúlyosak a formák, tiszta a kép. Nem tudjuk, hogy milyen az asztal, milyen a szék, hiányzik a befűzött papír, a koppanó billentyűk hangja, az indigó illata, a papíron megjelenő betűk. A mikro és a makro határán vagyunk. Az élettelen tárgyakon az életre utaló jeleket, a kéz érintését, a használatra utaló nyomokat keressük. A fiú, Esterházy Marcell, górcső alá veszi, majd felnagyítva tárja elénk a helyzetet: „Hermes, nagyapám írógépe”, „Erika, apám írógépe”. Mikro a történet, makro a kontextus. Kelet-európai sztori: az egyik írógépen szakfordítások és a Kádár-korszak politikai rendőrségének készült III/III-as jelentések készültek, míg a másikon a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakjának szövegei íródtak.
Apák és fiúk. Esterházy Marcell, mintegy résztvevő megfigyelő, különös hangsúlyt helyez a mellékesnek tűnő mozzanatokra. Kisajátít, kiemel és felnagyít részleteket, ahogy az Untitled című munka esetén, ahol apja, Esterházy Péter apjáról készült, egy vonallal felskiccelt rajzát alakítja ragyogó neonportrévá, úgy avatja a köznapit, a banálist rendkívülivé. Esterházy Marcell apák és fiúk személyes történetét fűzi tovább. Munkáiban az emlékezés, a múlt feldolgozása a jelen eseményeinek és élményeinek rögzítése által kap fontos szerepet, miközben a néző figyelmét a hétköznapok, és a bensőséges kötelékek felé fordítja. Ha csupán kulcsszavakat keresnénk munkáinak értelmezéséhez, a jelenlét, az emlékezés, a család, a generációk találkozása és a kapcsolatok fogalmai biztosan közöttük lennének.
Gellér Judit