ESTERHAZY Marcell - Hungary

 Hermes and Erika

 

 

Artist presentation

 

We see two typewriters. The two objects function as two portraits. Hermes and Erika – just like Karl Blossfeldt’s flowers – appear separated from their natural surroundings, in a sterile environment. There are no bothering details, the background is neutral, the forms are well emphasized, the image is clear. We have no idea what the desk and the chair are like, the paper to be typed on, the pitter-patter of keys, the smell of indigo and the letters to appear on paper are all absent. We are right on the border of micro and macro. We look for signs of life, the touch of a hand, the traces of use on these insentient objects. The son, Marcell Esterházy, scrutinizes the situation, then presents it to us on an enlarged scale: „Hermes, my grandfather’s typewriter”, „Erika, my father’s typewriter”. The story is on the micro, the context is on the macro level. The story is Eastern-European: on one of the typewriters, special translations and reports were made for the political police of the Kádár-era, while the other typewriter assisted the birth of works by one of the most important writers of the Hungarian Postmodern.

Fathers and sons. Marcell Esterházy, as a participating observer, places special emphasis on aspects that might seem irrelevant. He expropriates, highlights and exaggerates certain details, as he does in the case of Untitled, where he converts his father's, Péter Esterházy's single-line sketch of his father into a glowing neon portrait, thereby turning the mundane into something extraordinary. Marcell Esterházy weaves on a personal story of fathers and sons. In his works, remembrance and dealing with the past gains its relevance from capturing events and experiences of the present, while he focuses the viewer’s attention on intimate bonds and the everyday.  If we were to look for keywords to describe Esterházy’s work, presence, remembrance, family, the meeting of generations and relationshipsw ould definitely be among them

Judit Gellér

 

 

 

 

 

 

Két írógépet láthatunk. A két tárgy két portréként funkcionál. Hermes és Erika – akár Karl Blossfeldt virágai –, kiszakítva természetes helyzetükből, steril környezetben jelennek meg. Nincsenek zavaró részletek, semleges a háttér, hangsúlyosak a formák, tiszta a kép. Nem tudjuk, hogy milyen az asztal, milyen a szék, hiányzik a befűzött papír, a koppanó billentyűk hangja, az indigó illata, a papíron megjelenő betűk. A mikro és a makro határán vagyunk. Az élettelen tárgyakon az életre utaló jeleket, a kéz érintését, a használatra utaló nyomokat keressük. A fiú, Esterházy Marcell, górcső alá veszi, majd felnagyítva tárja elénk a helyzetet: „Hermes, nagyapám írógépe”, „Erika, apám írógépe”. Mikro a történet, makro a kontextus. Kelet-európai sztori: az egyik írógépen szakfordítások és a Kádár-korszak politikai rendőrségének készült III/III-as jelentések készültek, míg a másikon a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakjának szövegei íródtak.

Apák és fiúk. Esterházy Marcell, mintegy résztvevő megfigyelő, különös hangsúlyt helyez a mellékesnek tűnő mozzanatokra. Kisajátít, kiemel és felnagyít részleteket, ahogy az Untitled című munka esetén, ahol apja, Esterházy Péter apjáról készült, egy vonallal felskiccelt rajzát alakítja ragyogó neonportrévá, úgy avatja a köznapit, a banálist rendkívülivé. Esterházy Marcell apák és fiúk személyes történetét fűzi tovább. Munkáiban az emlékezés, a múlt feldolgozása a jelen eseményeinek és élményeinek rögzítése által kap fontos szerepet, miközben a néző figyelmét a hétköznapok, és a bensőséges kötelékek felé fordítja. Ha csupán kulcsszavakat keresnénk munkáinak értelmezéséhez, a jelenlét, az emlékezés, a család, a generációk találkozása és a kapcsolatok fogalmai biztosan közöttük lennének.

Gellér Judit